Síelés 2010
2010. március 25.
A csapat a régi, a helszín új. Idén is a K2 oktatógárdájával vágtunk neki a síkalandnak. Schladmingba mentünk, egy családias környezetű, de profin szolgáltató szállodába. Mivel ez nem volt egy kifejezett pályaszállás, jó apropóul szolgált a csillagtúrázásra. Reggelente, a kiadós früschtücköt követően, (miután legszívesebben visszafeküdtünk volna még egy sort aludni) összeverődött a csapat, és konvoj jelleggel elindultunk az aznapi helyszín felé. Többnyire 10 percel, és ugyanennyi kilométerrel odébb, rájöttünk, hogy megint olyasvalaki megy elől, aki nem tudja az utat. Rövid tanakodás, újabb 15 kili-abból 10 visszafelé, és már meg is érkeztünk.
A gyerekeket első nap felmérték,és tudásuknak megfelelően négy csoportba osztották. A felnőtteknél a csoportba kerülés opcionális volt.
A nap végére összerázódtak a csapatok, és a csapatokon kívüli klikkek. A délelőttök többnyire sportosan teltek. Ebédnél összejött az egész bagázs,ki-ki megetette a maga csimotáját.
A gyerekeknek a délután is sportosan telt…..aki pedig még nem ivott rumos kakaót, az feltétlenül próbálja ki. Félelmetes, hogy némi alkohol mennyi sítudást rejt. : ) Egyesek még a fekete pályán is brillíroztak…
Délután négyre, ki a sítől, ki a kakaótól megfáradva érkezett be a gyülekezési pontra. Innen, legtöbbször elsőre, haza is találtunk.
A szállóban hosszabb rövidebb pihi a nagyoknak, utána némi feltöltődés a szaunában, gőzben. a gyerekek eközben bandábaverődve tették próbára a Dóri ovónéni kötélidegeit.
Az est fénypontja a kiéhezett társaságnak, többfogásos vacsora, és a salátabár volt. Nem csak az ételek, de az asztaloknál folyó beszélgetések is jóízűek voltak. Azután a finom borok, és a desszert, megtették a hatásukat. A társalgást felváltja a nonverbális kommunikáció: Ásít, bólogat, kukán mosolyog. Mindenki fáradt. Még egy erőtlen próbálkozás a kandalló melletti borozgatásra, de az önjelölt törpe tűzmesterek hamar kivívják a pincérek rosszallását. Ezért még időben, mielőtt felgyújtanák a szállót, takarodót fújunk .
