Úszó Pingvin Magyar-Angol Magánóvoda 

…

…

…

Ünnepi Készülődés

Újra eltelt egy év. Lezárult a decemberi vibráló feszültség, a várakozás izgalma, a készülődés öröme. A december mozgalmas hónap, és nem csak nekünk felnőtteknek.

Komoly stresszfaktor novembertől a mindentlátó  „Big Brother” , a Télapó, górcsöve alatt jónak lenni, hogy azután, a jóságosnak kikiáltott télatya, egy szempillantás alatt lerántsa rólunk a leplet, és rámutasson legfőbb hibáinkra, hiányosságainkra. De mivel a bölcs öreg tudja milyen fontos a pozitív megerősítés, és a félig teli pohár, ezért kritikáját szépen becsomagolja, szalaggal átköti, és egy komolyabb mennyiségű édességgel teszi fogyaszthatóvá. Majd veszi endorfinnal teli puttonyát,és eltűnik egy újabb évre. És a gyerekek fellélegeznek.

Már csak az úszóbemutatót kell lazán, csuklóból abszolválni, miközben apa kameráz, anya fényképez, a nagyiék pedig kereplőt tekernek, valamint a karácsonyi műsort, ahol ki kell állni egy teremnyi párásszemű felnőtt elé, és  szépen artikulálva, hangosan, érthetően, és naaagy átéléssel kell eljátszani, egy fenyőfát, kemencét, vagy egy nyikorgó vödröt.

Háát, nem könnyű örömet szerezni nekünk felnőtteknek. De az ünnepi stresszhelyzetek kezelése, nyilván a szocializációs folyamat részét képezik. Ezért vagyunk képesek fütyörészve, 20 oldalas bevásárlólistával, hatszáz csomaggal, kamikázemód végigverekedni magunkat egy bevásárlóközponton, hogy azután mikor eldördül a startpisztoly, az utolsó 48 órában nappal, sosem próbált pepecselős, rafinált fogásokat készítsünk, éjjel pedig top secret csomagoljunk,  díszítsünk.

Aztán egyszer csak eljön dec 24. is. A sok izgalom, idegeskedés és csendben elmorzsolt szitokszó miszerint már megint nem fér be a fa a talpba, a pulyka a sütőbe.. Szóval, mindezek ellenére   délutánra mégiscsak megszáll minket a karácsonyi áhitat, esetleg  fáradtság , és átadjuk magunkat az ürömnek, hogy végre együtt a család. (Bocs , gépelési hiba)

Az estére túlpörgött gyerkőcék forgószélként vetik bele magukat az ajándékbontásba, konfetti méretűre tépkedve a papírt,  a felnőttek megfontoltan memorizálva. Ronda váza Vicus néni, hogolt terítő Amálka… Csak ügyesen, nem elrontani  jövőre a továbbajándékozási sorrendet. Később feldobódott hangulatban elfogyasztjuk a fogások egytizedét, gondosan ügyelve, hogy 2-3 rúd beigli megmaradjon húsvétra is, hogy legyen mivel tojáskrikettezni.

A  következő napok a szőnyegen telnek, komoly szellemi kihívás elé állítva, melyszerint össze kellene állítanunk a hatéveseknek szánt játékot….

1234...678►

A farsangi hangulat nálunk, már szinte a téli szünetet követő első naptól érződik.
Lekerülnek a karácsonyi girlandok, a helyüket pedig lampionok, tekergőző papírszalagok, álarcok foglalják el. Egy hónapig tart az izgatott sutyorgás -Te mi leszel? -És a képtelenebbnél is képtelenebbnek tűnő ötletek, aminek a megvalósitásának csak a szülői kreatívitás szab határt. No meg a bevállalókedv. Mert nálunk, a legnagyobb sikere, a családi jelmezeknek van.
Felvonult már nálunk Pocahontas, a szomorúfűzzel, és a herceggel, szörnyella,és a dalmaták, Leila hercegnő, obivan és a sötét nagyúr, burnuszos arab sejk és a testőrei….

A jelmezes felvonulást játákos vetélkedők követik .Itt a hangsúly inkább a vetélkedőn van, hiszen melyik apuka, vagy anyuka merné játékosra venni a szülők közti futamokat, mikor a parton állva lilára ordított fejjel bíztatja izgatott cseprentyűje.
Ezért a harc igenis komoly. A feszültség csak a célban, a pezsgőpukkantásnál oldódik, amikor kezdetét veszik a gyerekek immár tényleg játékos versenyszámai, amit a kiúszott, éhes szülők, a parton állva, hagymás zsírosdeszkával a kézben követnek figyelemmel, szájuk sarkában néhány morzsával, és egy megkönnyebbült mosollyal.

Az este előrehaladtával a feldobódott gyerekeket, és a megfáradt szülőket, az arató disco hozza hangulatba. Polkázik a vámpír a darázzsal, az éjjeliszekrény a szőllőfürtel. -Nem volt szerencsés páros, a szekrény sarka rohamos tempóban amortizálta a lufiszőllő volumenét.-  A klónkatona csacsacsát járt Dartvederrel, miközben Döbrögi uraság nyakában Lúdasmatyival ropta a táncot a vajákos Pirinénével.

És ez így megy fáradásig….. Ekkor a gondos szülő haza indul. Felnyalábolja az álomittas micimackót, maga előtt tereli a túlpörgött tavasztündérkét, aki már kosarából kiszórta az összes ibolyát, hóvirágot, ezért csak varázspálcájával suhogtatva mantrázza el percenként 100x, hogy tavasz van tavasz van, mosolyog az ég is…
És valahogy tényleg.

Bár kint még mínuszok, az óvoda mégis újra átöltözik. Barkák, nyulak, színes tojások élesztgetik bennünk a reményt, miközben odakint kitartóan hullik a hó.

Az idei karácsonyt is, – most már mondhatni – hagyományosan, a vakok intézetében tartottuk meg-
Még a -10c hideg, és a szürke város sem szeghette kedvünket, amiért utóbb kárpótolt bennünket az izgatottságtól kipirult gyermekarcok, és a csillogó tekintetek látványa.
A kezdés előtti hangulat, egy felbolydult méhkashoz hasonlított leginkább. Kapkodás, futkározás nevetgélés, mire mindenki megtalálja a helyét, az utolsó precíziós beállítások a fényképezőgépeken, kamerákon.
Azután csend, egy pisszenés sem hallatszik , felgördül a függöny. A kicsik arcán elszánt komolyság, életük három évének minden öntudatával koncentrálnak szerepükre . A szülők irányából elfojtott kuncogás.
Megkezdődik az előadás.
Versek, zene, tánc, finálé.

A gyerekek egyik szemükkel már a fa alá tett ajándékokkal szemeznek, másikkal ki-ki pillantgatnak, vajon mit szólnak a produkcióhoz elleik . A kezdeti izgalom oldódik . A hóember ásít, a rénszarvas hevesen integet, a télapó pedig kiürült puttonyába fújja az orrát.

Az előadás véget ért . Ismét felbolydul a kas, következnek a nagyobbak műsorai.
Itt beiktattunk egy kis technikai kényszerszünetet, már-már úgy tűnik, hogy a vetítőgép kibabrál velünk, de utóbb kiderült nem olyan nagy a baj. Csak az a nyavalyás, a kupakkal nem vetít.
Probléma elhárítva, befejeződhet a műsor. A szülők visszakapják a jelmezeiktől csak vonakodva megváló csemetéiket. Ezért, a hosszúra nyúlt búcsúzkodás után ki egy rénszarvassal, ki egy fenyőfával , ki egy kisangyallal az oldalán távozik.

A napot, mi az óvoda dolgozói is igyekeztünk méltóképp lezárni. Amolyan csapatépítő jelleggel, este étterembe mentünk. -Indiaiba- Oké. a helyet én találtam ki, ezért részemről érezhető volt némi elfogultság, de a lányok, az első sokk után – Hát itt meg milyen kaják vannak? – nagyon jól vették a lapot, és a továbbiakban is minden jól alakult. Talán a közelgő ünnep szelleme tette, vagy talán a kéthetes szünet tudatának jótékony hatására,de igazi békés karácsonyi hangulatban telt az este.